Fehérszőlők

Cirfandli

Sárgászöld színű, fiatalon mezei virágcsokorra emlékeztető illatú, fűszeres zamatú, tüzes testes alkoholban gazdag, finom savakkal rendelkező, száraz vagy félédes, soknyeletű – hosszú bor. Egyes évjáratokban bogyói aszúsodnak és így különleges, édes természetes csemegebort ad. E nagy értékű borok hosszú ideig, 10-15 évig is megőrzik egyedi, kiváló minőségüket, sőt továbbfejlődnek. Tízéves korukra mézarany színű, karamellel, szegfűszeggel telt ízűek lesznek.

Hárslevelű

Fehérborokat készítenek belőle.Sok magyar borvidéken termelik, leginkább a Tokaj-Hegyaljai Borvidékre jellemző, ahol furminttal állítják elő belőle a tokaji aszút. a Pannon Borrégióban elsősorban a siklósi részen található meg. Száraz borként a Hárslevelű sűrű, testes, zöldesarany színű, erős fűszer-, virágpor- és virágillatú ital. Illatában egy tavaszi virágcsokor és gyümölcsökkel teli kosár illatjegyei sűrűsödnek össze. Elegáns, fűszeres ízeit a zöldmandula utóíze kíséri, amelyet előnyösen egészít ki magas extrakttartalma.

Furmint

A furmint fehér borok készítésére alkalmas szőlőfajta, a Vitis vinifera Pontian Balcanica ága, jellegzetes magyar fajta, a legjobban aszúsodó magyar szőlő. Eredete nem pontosan ismert, vannak, akik szerint Dél-Itália a hazája, mások szerint a Duna és a Száva közti Szerémség, de lehet a mai Magyarország is. A fajtacsoporton belül megkülönböztethetünk fehér, piros és változó furmintot. A legelterjedtebben termesztett, domináns változat a fehér furmint, egy későn (október második felében) érő fajta. Fogékony a Botrytis gombafertőzésre, de kedvező évjáratokban a rothadás nemesrothadás jellegű. Magyarországon a nyolcadik legelterjedtebb fajta. Pécsett jellemzően sok volt egykoron a furmint, ma már csak keveset találunk belőle..

Juhfark

Nevét, a juhfarkra emlékeztető hosszú, hengeres fürtje miatt kapta. Az e fajtából származó bor illatában a csonthéjas gyümölcsök, dió, mandula, mogyoró, brazildió, kókuszdió héja összetett illatjegyei találhatók. Határozott savai elegáns, férfias fanyarságot képeznek. Sokszor keverik a Pannon Borrégió versendi körzetében gyakori csomorikával.

Királyleányka

A tavaszi virágos rét üde és kellemes illata jellemzi az e fajtából készülő bort. Igazi bájos királyleányka. Élénk, üde, gyümölcsös savaiban megjelenik a zöldalma és a zöld papaya ízvilága. Hosszabb érlelést igényel.

Olaszrizling

Az olaszrizling olasz, vagy francia származású elterjedt szőlőfajta, Magyarországon az egyik leggyakoribb. Csak a nevében rizling teljesen más fajta, mint a rajnai rizling. Hajlamos a töppedésre és a nemespenészt is jól bírja. A jó minőségű olaszrizling bor illata egyes szakértők szerint a rezedára emlékeztet. Savai nemesek és elegánsak. Utóízében gyakori a keserűmandula és a zölddió.

Irsai Olivér

Az Irsai Olivér hibrid csemege- és borszőlőfajta, 1930-ban nemesítették a csabagyöngye és a pozsonyi fehér fajtákból. Korán érik, augusztus közepétől szüretelik. Fürtjei közepes nagyságúak és lazák, bogyói kicsik, vékony de szívós héjúak, nehezen rothadnak. Bora zöldes-sárgás színű, erősen muskotályos ízű, lágy savakkal, gyorsan vénülő. Kiváló habzóborokat lehet belőle készíteni.

Rajnai rizling

A rajnai rizling németországi eredetű borszőlőfajta, a világon az egyik legelterjedtebb és Magyarországon is népszerű. Magyarországon szeptember végétől már érik, de akár több hónappal később is szüretelhetik. Bora kemény, de finom savakkal, extrakttartalma nagy, illat- és zamatanyag-tartalma gazdag, cukortartalma közepes, de ez változó. Termőhelytől és feldolgozástól függően sokarcú lehet, a könnyű, vékony, savas bortól egészen a testes, nagy cukortartalmú csemegeborig. Friss, üde, jellegzetes rizlinges, gyümölcsös illatok és határozott savak jellemzik az e fajtából készülő bort. Hosszú érési képességet biztosítanak számára. Térségünkben leginkább a tolnai borvidéken elterjedt.

Tramini

Magyarországon általában a piros tramini és a fűszeres tramini ismert, de az alacsony terméshozam miatt nem igazán elterjedt. A muscat fajta rokonának tartják. Viszonylag hűvös éghajlaton érzi jól magát. Nevét a dél-tiroli Tramin községről kaphatta, de a szőlőfajta akár francia eredetű is lehet, vagy egyes vélemények szerint észak-görögországi. Bogyói kicsik, vagy közepesek, kicsit megnyűlt gömbölyű alakúak, húspiros színűek és hamvasak, vastag héjúak, ropogósak, édesek és lédúsak, de a sok mag miatt viszonylag kevés levet adnak. Szeptember vége felé érik.

Chardonnay

Világfajtának kikiáltott az e fajtából készülő bor, amelyet az egész világon nagy igyekezettel termelnek, kialakítva az uniformizált chardonnay ízvilágot. Franciaországban, Burgundiában érzi magát a legjobban, másutt kimagasló minőséget már csak ritkán ad. Illatában a zöldalma és a tűzkőillat (pierre á fusille) keveredik. Határozott és elegáns savainak az ízjegyei a sárgabarackot és a mangót idézik. Szinte minden borvidékünkön kísérleteznek vele, készülnek nagyon szép borok is.

Sauvignon blanc

Francia származású, az egész világon elterjedt szőlőfajta. Tőkéje erős növekedésű, fürtjei kicsik, tömöttek. A belőle készülő karakteres bor könnyen felismerhető; bodzára, fűre, csalánra, szénára emlékeztető aromákkal, finom savakkal rendelkezik. Palackban is jól fejlődik, érik.

Szürkebarát

A francia származású pinot gris szürkebaráttá válva Badacsonyban második hazájára talált. Balaton környéke áradó napsütésében, érlelő klímájában levélzete kiteljesedett, bogyói lédúsabbakká váltak, sav- és extrakttartalma növekedett, cukorfoka emelkedett. Jellemző a változásra, hogy Franciaországban a pinot gris könnyű bort ad, míg a Balaton körzetében testes, zamatos, tüzes bort nyernek belőle. A szürkebarát illata gyümölcsös. Aromáiban fűszeres- és gyógyfüvekre jellemző illatjegyek tűnnek fel.

Zöldveltelini

Osztrák szőlőfajta, mely a nevét részben arról kapta, hogy fürtjei még érett állapotban is zöld színűek és a mustja is jellegzetesen zöld színű. Közepes érésű, kevésbé rothadó fajta, bogyói kicsik, a fürtje pedig közepes méretű. Bőven terem, és nagyon lédús, többek között ez volt az egyik oka annak, hogy gyorsan népszerűvé vált, és alkalmas volt tömegbor termelésére is. Borát a borászok közepes minőségűnek tartják, de jó évjáratokban és megfelelő technológiával igen kellemes bor készíthető belőle, sőt néha, ha az időjárás engedi, kései szüretelésre is alkalmas.